HUNYADI HALÁLA (halandzsadráma)
(Ötödik felvonás, tizenkettedik szín)
Helyszín: Bécsi Várpalota, 1490. április 6.
Szereplők: Beatrix királynő, Mátyás király és Castelloni az itáliai festő
Mátyás a vár nagytermének trónján ül, szemben vele Castelloni a portréját festi. Már szinte kész, mikor Beatrix érkezik feldúltan, egy tál fügével a kezében.
BEATRIX
Nük má urmuk, kirlek, kinok képi itten?
Tánd varcsákos disznaj, néz itt velszömömben?
MÁTYÁS
Oh, tük aszmony hagyál, állut vog doh édmes,
Ezme képink feji, lenü enyim nézmed!
CASTELLONI
(Mátyáshoz)
Nix mozgu signore, perché képe remüg
Nem tud finito sohá, sempré me zavarüg.
(Beatrixhoz)
Dolcsregina mia, rispett per favore,
Emü kép non pronto, disznaj nient bene.
MÁTYÁS
Hogynu tátod szádat, tük utolsim szolgu,
Vog tük országinkbu, beszül nyelvit szorgul!
Tanül skola rögtin, álda Madzsart létben,
Háme vagmuk vélmük, tarcsmád tisztülütben.
BEATRIX
Dragu urmuk tudmög, mit ten vélme emlez,
Mulko feslöt engim, minte tehmén vemhez.
Mosne pörlekedmén, feslö szolgu figyul,
Hoztum nékid fügé, háthad etöl jobul.
Finmo fügé szedter, sajmát ketkezümel,
Feslöd férjim szebré, erekirlek evel.
MÁTYÁS
Látyátuk szemtükkel, aszmony e mil áldon
Feslönik hoz fügé, csok kedvineb járon!
Adolidu rögtin, ögyké fügé szépim,
Moshogeztér mondém, gyorsin mögéhiztim.
BEATRIX
Haj-haj, urmuk nökérj, enim nökéd vala,
Szolgunak gyú csok nix mosvu, tisztátala.
CASTELLONI
Grazie Signora, bene cara molto,
Hásam leniteli, enmar bezabálto.
(Mátyás elvesz egy fügét és jóízűen beleharap)
MÁTYÁS
Ej, doh milen finmo, eszim mostán enmög,
(Castellonihoz)
Feslid képüm zonnál, mirre befejezmög.
BEATRIX
(zavartan)
Mos csokjot eszömbü, hol valák kel lenüm,
Mentekel utláznom, egesz Féhervárüm.
Reá menék hodu, utu reá gyorsun,
Nim ér engém util, embür fiá sohun.
MÁTYÁS
(rosszul van)
Merül beszilz aszmony, hovu kursza meni,
kartama en vélüd, sokal beszügetni.
Sok ite problému, Türmük-Gyermán viszál,
Mög hah halnák egyszür, kilüs mojda királ.
BEATRIX
(homlokon csókolja a királyt, és távozik)
Vizslá urmuk vizslá, nix vagmuk en érdes,
Beszil ju fiadmál, Janos varmár ténmed.
MÁTYÁS
(Costellonihoz, miközben ledől a pamlagra)
Ithágy engüm aszmony, nix tére mágamoz,
Rosz en vagmuk, javast! Hiv mos tük ágyumoz!
Rohád vala fügé, oku lehe ezme,
Mi huznékim aszmony, mindenüm fál bazme!
(Mátyás lehunyja szemét, nem szól többet)
CASTELLONI
Enmar e capisco, mivala fügébör,
Akar morte mio, questo kurvunémbör.
Királ holt heletem, e lenü problemo,
Mit tegmek amici, ö kép lüs nix pronto.
Szaldok enis tempos, iszkiri dall’Ungri.
Matias nix töbé: sic, transit glorja mundi.
(Kiszalad a teremből, Mátyás egyedül marad. Lassú függöny, szomorúzene. Taps.)
